2017. november 24., péntek

Wendy Tylar Ryan - A Tűz Leánya (fordította: Fabyen)

A fantasy zsáner szerelmeseinek ajánlanék egy könyvet, mely Magyarországon, magyar fordításban nem jelent (még) meg.
Wendy Tylar Ryan Kanadában született, blogger és író. 2011-ben jelent meg Fire's Daughter című fantasy regénye.

A magyarra fordítás folyamatban van, a regény részletekben az alábbi blogon olvasható: http://patriciakoos.blogspot.hu/2017/11/wendy-tylar-ryan-fires-daughter-tuz.html

Ízelítő gyanánt lássuk a Prológust:

Lord Bellvane homlokráncolva tekintett le a csomagra, amit Braxus tábornok nyújtott fel neki. Durva, foszlott szélű papírba bugyolált, idomtalan holmi volt, rafiaköteggel áthurkolva.
– Az embereim és én úgy gondoltuk, szüksége lehet erre, uram. – A tábornok komolynak tűnt, de lord Bellvane jól látta, hogy tömött szakálla alatt igencsak vigyorog.
– Hmmm… – dörzsölte meg kézháttal az álla egyik oldalát, mielőtt a csomagért nyúlt. – Akkor ezt tekintsem amolyan nászajándéknak?
– Afféle volna, uram – bólintott Braxus. A mögötte felsorakozott katonák egyre hangosabb nevetgéléssel lökdösték egymást, miközben lord Bellvane leoldotta a vastag rafiaköteget a csomagról, és óvatosan széthajtogatta.
A gyapjútakarón látszott, hogy gyakran használták, sokszor mosták. Lord Bellvane némi bosszúsággal rázta szét maga előtt a nehéz vásznat.
– Nem gondolhatták komolyan, hogy ezt a rongyot a jegyesemnek adom!
– Nem is arra való, hogy neki adja, uram – köszörülte meg diszkréten Braxus a torkát, miközben eltéveszthetetlen mozdulatot tett az öle előtt. Az obszcén jelzésre még inkább felerősödött a vihogás. – A menyecske fejére kell majd borítani a nászéjszakán. – A tábornagy köhögni kezdett a visszafojtott nevetéstől.

2017. október 13., péntek

Fabyen: Gyermekek, nyulak és döntések

Részlet a novellából:
„A kórházfolyosó csendes. Éjszaka van. A nővérpult felett ketyegő óra szerint már éjfél is elmúlt. Távolabbról hallom az éjszakás takarítónő motoszkálását. A felmosószer éles fertőtlenítőszagán túl egy parfüm lenyomatát érzem. Egyből megéberedek tőle. Ismerem az illatot, a márka mégsem jut az eszembe. Klári használta ugyanezt.
Felkelek a kényelmetlen fotelból, kinyújtóztatom elgémberedett tagjaimat. Kizavarom a gondolataim közül Klári emlékét. Most már elmondhatom, hogy könnyen megy.
A tévére csak egy futó pillantást vetek. A szilveszteri kabaré ismétlése még mindig tart, de nem túl érdekes, ezért is aludhattam be rajta. Annuskát sehol nem látom. Biztosan valamelyik kórteremben van, a betegeket ellenőrzi. Elindulok, hogy megkeressem, de pár lépés után megtorpanok. Ismét megérint az édeskés parfümillat, és ezúttal már a fojtott sírást is hallom. Odasietek a tizenkettes kórteremhez, óvatosan beljebb hajtom a résnyire nyitott ajtót. Csak az ágy fölé szerelt kislámpa ég az egyágyas szobában, és a néma gépek monitorai. A parfümillat erősebben érződik.
Panka mozdulatlanul fekszik a takaró alatt, mellkasa a lélegeztetőgép ritmusára emelkedik-süllyed. A kislány már tizedik napja kómában van. Egy autós gázolta el, miközben a zebrán akart áthajtani a biciklijével. Az anyja éjjel és nappal egyaránt mellette van. Nem vesz észre. Lehajtott fejjel, félig törökülésben gubbaszt az ágyhoz húzott fotelben, és csendesen sír. Az ölében Panka szétnyitott naplója hever. Az ápolóktól tudom, hogy minden nap azt olvassa, hol hangosan, hol csak magának.”

A teljes novella elolvasható itt: http://patriciakoos.blogspot.hu/2017/10/fabyen-gyermekek-nyulak-es-dontesek.html vagy itt: http://irokhaakarok.blogspot.hu/2017/09/egy-kategoria-ezernyi-tortenet_29.html#more

Tóth Eszter: Végzős balhé

Egy élvezetes, könnyed olvasmány a nem is olyan messzi-messzi jövőből, és Tóth Eszter tollából.

Részlet a novellából:
„„Reuben Mahar a hónap kadétja”.  Christan Zarduk elhúzta a száját, miközben az Akadémia aulájának méretes kivetítője képet váltott. Már megint ez a Reuben. Christan csak Mr. Stréberként emlegette az ismeretlen kadétot, akivel ugyan sosem találkozott, mégis megkeserítette a mindennapjait. Minden babért ez a harmadéveske aratott le. Legjobb záróteszt eredmények, legjobb kódfejtő, legjobb álcázó, legnagyobb seggnyaló. Még a legjobb pilóta címet is ő nyerte el, pedig Christan három tizedmásodperccel jobb eredménnyel teljesítette a tesztpályát. Csak épp a tanár megbuktatta, mert véletlenül elfelejtett leszállni a pálya végén és inkább tett egy plusz kört a főváros felett.”

A teljes novella elolvasható itt: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/toth-eszter-vegzos-balhe-9609.html

Máté Viola: Madeleine illatai

Illatok és emlékek Franciaországból.

Részlet a novellából:
„Philippe összehúzta gyapjúszálas zakóját és megszaporázta lépteit. Szokatlanul hideg volt májushoz képest, és az eső is áztatta Saint-Cloud szürke utcáit. Elszokott már a nyirkos időjárástól, de a csatornaszag még inkább zavarta. Mintha oszló harcsatetemeket vetett volna partra a Szajna.
A pályaudvartól pár sarokra befordult a rue des Tennerolles-ra, ahol régi, kőberakásos családi házuk állt. Utcára néző fehér zsalutáblái mind zárva voltak, és a kertet is rég felnőtte a gaz. Elhagyatottnak tűnt a burzsoá negyedben, nagyapja halála óta senki sem ápolta rendszeresen. Megborzongott, ahogy a zsémbes vénemberre gondolt, akit élete végéig magázott, és akinek mindig olívaillata volt, akárcsak a napon szárított marseille-i szappannak.
Philippe felszaladt a lépcsőn, de a veranda előtt megtorpant. Zárt ajtón keresztül is kihallatszott a kiabálás.”

Kulcsár Kata: Szerelmem, a szobor

Aikor az öregség valóban megállítható lesz...

Részlet a novellából:
„– Szia.
Összerezzentem és felültem. Egy férfihang szólt hozzám az imént. Honnan? Óvatosan körbevizslattam a kezelőt, de nem láttam a steril fehérségen és a műszereken kívül semmit.
– Ne ijedj meg. Itt vagyok a szomszéd helységben. Tudom, hol kell bekapcsolni a szobák közti összeköttetést. Egyszer láttam a profot átszólni valakinek.
Hát jó. Tudja, hol kell bekapcsolni a szobák közti összeköttetést. Mit kezdjek vele? Mi ez? Valami arctalan terápia? Meggyőzés az egekből? Jaj, ne. Valami genetikai piackutatás?
– Segíthetek valamiben? – kérdeztem minimális udvariassággal a hangomban.
A férfi nevetett. Csak halkan, röviden.
 – Attól tartok, nem. Csak beszélgetni szeretnék. Nem bánod?
Nem tudtam, mit feleljek erre. Az igazat megvallva egyedül terveztem tölteni az előttem álló két órát, nem Nagy Testvérrel.
– Melyik fázisban vagy? – érdeklődött a férfi. Fiatal hangja volt.”

A teljes novella elolvasható itt: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/kulcsar-kata-szerelmem-a-szobor-9592.html

Dyta Kostova: Tzinkal

Mi volt előbb: ember vagy Isten?

Részlet a novellából:
„Ha megtiltanám, hogy emlékeimet körbehordozza a szél a világban, nem ismerhetnétek meg életem történetét. Mily’ veszteség lenne ez számotokra! És mily’ magányosságra kárhoztatna engem, ki egészen idáig áhítoztam, hogy rám találjon egy hozzám hasonlatos lény, egy szélből és illatokból építkező gondolat, ami belesúgja kérges fülembe: „nem vagy egyedül”. Hol vagytok most, emez új korban, istenek?”


A teljes novella elolvasható itt: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/dyta-kostova-tzinkal-9589.html

Novák Viktória: Kilátás a peremről

Geneviève Rossignol, azaz Gen egyik kalandja, melyben megtudjuk, hogy a titokzatos látogató vajon tényleg egy újabb kérő, ahogy Gen feltételezi, vagy esetleg más?

Részlet a novellából:
„Geneviève aznap bújócskát játszott a sorsával, és a fedezékéből nézve úgy tűnt, éppen vesztésre áll.
A déli út melletti cserjésben rejtőzött el az apja könyvtárából csent könyvvel, de mikor meghallotta a közeledő lovak patájának dobogását és a kerekek zörgését, óvatosan kiemelkedett a bokrok közül.
Azt hitte, a szekerük érkezett vissza a szokásos vasárnapi piacról, hiszen jócskán elmúlt már dél, ám helyette egy előkelőnek tűnő, bár jelzés és címer nélküli kocsi haladt el mellette.
Szerencsétlenségére a hintó utasa ugyancsak ezt a pillanatot választotta a körülkémlelésre. A finom vonású, szőke férfi, akinek a nyaksálját egészen az álláig csomózták, átható pillantást vetett Geneviève kipirult arcára, zilált frizurájára, majd mikor észrevette a kezében tartott könyvet, a szemöldökét felvonva kihajolt az ablakon.
Geneviève reszkető mutatóujját a szája elé emelte, mire a férfi örömtelenül elmosolyodott, aztán aprót biccentve visszahúzódott a kocsi belsejébe.
Amint a hintó eltűnt a következő kanyarban, a lány szitkozódva talpra kecmergett, leporolta az álcaként viselt cselédruhát, és a könyvet a hóna alá szorítva futásnak eredt a mezőkön át, hogy a kocsit és utasát megelőzve érkezzen a Rossignol kúriára.
Alig egy év telt el azóta, hogy a bátyja, Raymond különös gyilkosság áldozata lett, és Geneviève lépett elő apja örökösévé. Már számon se tartotta, hány házassági ajánlatot utasított vissza azóta, növekvő rosszhíre mégsem volt elég, hogy kedvét szegje az újabb és újabb kérőknek.
Mivel az apja időtlen idők óta ugyanazokkal üzletelt, ha ismeretlen kocsi vagy fizimiska bukkant fel a birtok határán, Geneviève biztosan tudta, hogy nem üzlettárs, hanem újabb hozományvadász érkezett.”

A teljes novella elolvasható itt: http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/novak-viktoria-kilatas-a-peremrol-9585.html